VI. számú nyilatkozat 2005. március 29.
2005.03.29. 17:46
A TURUL KÉVE 3/2005. SZÁMÚ NYILATKOZATA
A közelmúltban lezajlott gazdatüntetés úgy ért véget, hogy a gazdák azt sem tudták, mit írtak alá képviselők. Nekik telefonon jött a hír, hogy alá van írva a megállapodás, haza lehet menni. Előttük senki nem ismertette annak lényegét, nem olvasták fel számukra annak tartalmát, betartásának biztosítékait. Úgy látszik, hogy nemcsak a
Kormánynak, hanem a gazdák nevében tárgyalóknak is az volt a legfontosabb, hogy március 15.-én nehogy Budapesten legyenek a traktorok és gazdáik, mert akkor ki tudja, hogy mi történhetett volna. Talán valakik megtették volna azt, amit a gazdák vezetői nem mertek megtenni – tudniillik, hogy felnyitják a vidéken élők szemét, hogy miért, és kik miatt kell nekik tönkre menniük. És akkor a gazdák lehet, hogy még jobban elrontották volna egyesek ünnepét. És talán másokét is, akik látszólag a háttérből a gazdák mellett voltak, de ezt nyíltan felvállalni nem merték, és nem is tettek semmit valójában a gazdák ügyéért.
Vajon miért nem vállalta egyetlen parlamenti párt sem, hogy megismertesse a gazdákkal az igazat? Talán csak nem azért, mert akkor kiderült volna, hogy a jelenlegi kormány balfogásain és tudatos rombolásán túl az ezt megelőző kormány is jelentősen közrehatott abban, hogy a magyar mezőgazdaság a jelenlegi helyzetbe jutott. És ezek a parlamenti erők előzetesen felvilágosították-e a gazdákat, hogy mire számíthatnak az Európai Unióban? Vajon nem mindegyik „Igen”-re buzdító párt nem azt kürtölte-e állandóan, hogy mennyi pénz fog özönleni az országba? Most miért nem állt egyik sem a gazdák elé?
Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a gazdákat (és még nagyon sok társadalmi réteget) becsapták az Uniós csatlakozáskor is, és becsapták, illetve cserbenhagyták most is.
A TURUL KÉVE – mint kisvállalkozások érdekképviselete – azon lesz, hogy a gazdákat, és a többi vállalkozói csoportot megismertesse az igazsággal, mert nyakunkon a kés.
Budapest, 2005. március 29.
a
TURUL KÉVE
tagsága
|